A Húszezer mérföld a tenger alatt című regény másik főszereplője Pierre Aronnax párizsi természetrajzi professzor. Aronnax professzor, aki Nemo kapitány vendége vagy foglya a Nautiluson, Verne egyik leghíresebb szereplője, akit az író részben önmagáról formázott, sőt az eredeti metszetekhez egy róla készült fotó adta az alapot. Maga a regény is a professzor naplója, amelyet egyes szám első személyben fogalmazott meg. (Riou metszete)

A regény születése után először a címszereplő kerül górcső alá ...

Nemo kapitány, Verne talán a legalaposabban, legsokoldalúbban mégis legtitokzatosabban ábrázolt karaktere, aki több regényben is előfordul s a változatos kalandok között személyiségének egyre több oldalát, egyre több árnyalatát ismerjük meg. (a képen Riou illusztrációja)

Az író talán maga sem tudta hogy pontosan mit is kezdjen a kapitány személyével, hiszen az eredeti elképzelését, amely szerint Nemo egy lengyel szabadsághős, sutba kellett dobnia, hiszen Hetzel úgy ítélte meg (abban a korban valószínűleg helyesen) hogy sokat ártana Verne megítélésének Oroszországban egy olyan könyv, amely az orosz elnyomás ellen szól, hiszen akkortájt nem létezett igazi lengyel állam, csak az orosz birodalom egy tartományaként. Másrészt ezzel még titokzatosabbá tette a főszereplő személyét, hogy még az utolsó lapokon sem tudhatjuk meg, hogy ki ellen küzd valójában, s erre még rá is játszik azzal, hogy a hadihajó megtámadásakor, amely nem visel felségjelet, azzal küldi el foglyait, hogy talán jobb is, hogy nem tudják kivel harcol.

Ez talán a leghíresebb Verne-regény, amely írásakor már befutott íróként ünnepelték a szerzőt, aki éppen néhány igazán vernei kitalált történet (az Utazás a Holdba és az Utazás a Hold körül, az Utazás a Föld középpontja felé, a Grant kapitány gyermekei és a Hatteras kapitány) és egy valódi nagy hajózás és kirándulás (Great Eastern - Észak-Amerika) után (sőt részben talán közben) készült el. Talán ez készült el az összes nagy Verne-regény közül a leglassabban, s az eredeti címe még a Le Voyage sous les eaux lett volna, de csak 1868 tavaszán, Crotoy-ban, a hajója fedélzetén választotta ki több különböző változatok közül a véglegeset, nyilván Hetzel javaslata alapján.

Jules Gabriel Verne az elmúlt másfélszáz esztendő egyik legnagyobb hatású írója volt.

Irodalomtörténészek hada vitatkozhat arról, hogy művei a klasszikus szépirodalomhoz tartoznak vagy sem, de ez semmit nem von le annak értékéből, hogy a halála óta elmúlt száz évben is a legtöbbet fordított és kiadott szerzők közé tartozik.

Pályája korántsem indult könnyedén, hiszen még harmincas évei elején is komoly megélhetési gondokkal küzdött, sőt nem egyszer szinte éhezett. (a fotón Verne - 1894 körül)

Miután röviden összefoglaltuk élettörténetét, s ejtettünk pár szót kedvence írójáról (Cooper), barátairól (Nadar, Dumas), kiadójáról (Hetzel)  és magyar követőjéről (Jókai) nézzük a munkásságát!

A címben megfogalmazott kérdésre egyszerű a válasz: mindenkinek. Természetesen azonnal következik a kérdés: miért? Verne azon írók közé tartozik, akit egyaránt olvashat fiú és leány, öreg és fiatal.

Ezelőtt tíz-húsz évvel természetesnek tűnt, hogy Verne az egyik legolvasottabb író, s fel sem merülhetett volna a kérdés, hogy mi ennek az oka.

Pierre-Jules Hetzel 1814. január 15-én született Chartres-ben, s az iskolái elvégzése után Strasbourgban jogot tanult. 1835-ben Paulin, a Rue de Seine könyvkereskedője vette fel dolgozni, majd már 1837-ben megalapította könyvkiadóját, s hamarosan a kor sok híres szerzőjének támogatója lett. Nála jelentek meg többek között Balzac, Victor Hugo, George Sand és Émile Zola művei is, de a legsikeresebb szerzője Jules Verne volt.

A XIX. század magyar irodalmának egyik legnagyobb alakja, Jókai Móric 1825-ben Komáromban harmadik gyermekként látta meg a napvilágot (Károly és Eszter után) egy kisbirtokos nemesi családban. Apja, Ásvay Jókay József (1781-1837) ügyvéd volt, aki szintén forgatta alkalomadtán a tollat, s verseket fabrikált. Édesanyja Jókayné Pulay Mária nagy gondot fordított a fia neveltetésére, amelynek eredményeképpen a jó képességű fiú hamar megtanult franciául, olaszul és angolul is. Jogi pályára készült, de már fiatalon tudta, hogy valamilyen művészeti pályán találja meg a hivatását (ingadozik a festészet és irodalom között). Tízévesen cserediákként Pozsonyban tanul két évig, ahol tanárai (mintegy mellékesként) csillagászati "leckéket" is adnak, amely ekkor nem volt gimnáziumi tananyag. Hazatérte után nem sokkal, 1837 október végén meghalt édesapja.

Nadar vagyis Gaspard-Félix Tournachon francia fotográfus, fényképész, karikaturista, újságíró, író és léghajós, aki eredetileg gyógyszerészetet tanult Lyon-ban, de amikor apjának kiadója csődbe ment (1838) kénytelen volt kenyérkereset után nézni, végül 1842-ben Párizsban telepedett le.

Verne élete után néhány személyről, aki fontos az életében - s aztán következhet az életmű ...

Verne gyermekkori olvasmányainak egyik legfontosabb szerzője, aki nem csak a manapság jobban ismert indiánregényeivel, hanem egyéb történeteivel is nagy sikert aratott. James Fenimore Cooper egyike az amerikai irodalom legismertebb alakjainak, sőt talán ő volt az, akit a világ először elismert az amerikai szerzők közül.

Családja dúsgazdag földbirtokos család volt, ősei születése előtt közel egy évszázaddal vándoroltak ki Angliából. Édesapja földbirtokos, kongresszusi képviselő és 13 gyermek édesapja.

Verne élete után néhány személyről, aki fontos az életében - s aztán következhet az életmű ...

Verne egyik nagyon jó barátja, támogatója és első felfedezője, az idősebb Alexander Dumas, a XIX. század francia irodalmának egyik legismertebb alakja, akinek regényei változatlanul nagy népszerűségnek örvendenek.