A XIX. század magyar irodalmának egyik legnagyobb alakja, Jókai Móric 1825-ben Komáromban harmadik gyermekként látta meg a napvilágot (Károly és Eszter után) egy kisbirtokos nemesi családban. Apja, Ásvay Jókay József (1781-1837) ügyvéd volt, aki szintén forgatta alkalomadtán a tollat, s verseket fabrikált. Édesanyja Jókayné Pulay Mária nagy gondot fordított a fia neveltetésére, amelynek eredményeképpen a jó képességű fiú hamar megtanult franciául, olaszul és angolul is. Jogi pályára készült, de már fiatalon tudta, hogy valamilyen művészeti pályán találja meg a hivatását (ingadozik a festészet és irodalom között). Tízévesen cserediákként Pozsonyban tanul két évig, ahol tanárai (mintegy mellékesként) csillagászati "leckéket" is adnak, amely ekkor nem volt gimnáziumi tananyag. Hazatérte után nem sokkal, 1837 október végén meghalt édesapja.

1841-42-ben Pápán megismerkedett Petőfivel, s hamar barátságot kötöttek. Két évvel fiatalabb volt, de mégis osztálytársak voltak Petőfivel, aki évvesztesként került az iskolába.

Jogi egyetemet végzett, majd Kecskeméten kezdte praxisát, miközben megírta első drámáját A zsidó fiú (1843) címmel, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia dicséretben részesít. Nem sokkal később megjelent első regénye is (Hétköznapok címmel) s Petőfivel még szorosabb barátságot kötött, alapvetően meghatározták Kecskemét irodalmi életét. 1844-től Komáromban, majd Pesten folytat jogi gyakorlatot.

 Olyannyira jó barátságban volt Petőfi Sándorral, hogy 1847-ben a Petőfi-házaspár Dohány utcai lakásába költözött egy időre (1847 novembertől 1848 júniusáig). Sok időt töltöttek együtt a Pilvax kávéházban, s ő is bekerült a Tízek Társaságába, s ő szerkesztette az Életképek című lapot.

 1848. március 15-én ő olvasta fel a 12 pontot, s ekkor ismerte meg a Bánk Bán előadásán későbbi feleségét a neves színésznőt, Laborfalvi Rózát is. 1848. augusztus 29-én házasodtak össze, ami komoly felzúdulást okoz családjában, hiszen a színésznő (Laborfalvi Benke Judit Róza) 8 évvel idősebb volt, s egy házasságon kívül született gyermeke is volt (a 12 éves Benke Róza). (a kép: Barabás Miklós: Laborfalvi Róza - 1854)

 1849. február 22-én megindítja a békepárti Esti Lapokat, s közben szerkeszti a Pesti Hírlapot.

 Tevékenyen részt vett a szabadságharcban, így 1849 után bujkálnia kellett (Kecskemét, Szeged, Arad, Nagyszalonta, Arad, Gyula, Miskolc), amelyben sokat segített neki a felesége által szerzett hamis papírok. Hosszú időt töltött a Borsod megyei Tardonán, amely időszakot vette alapul az "Egy bujdosó  naplója" című regényében.  Felesége közbenjárására 1850-ben kegyelmet kapott, hazatérhetett, s szinte számolatlanul írta regényeit, amelyekkel jelentős irodalmi hírnevet szerzett, s emellett elegendő pénzt is a nyugodt élethez.

 Ő volt az első magyar író, aki "bevételeiből" nagypolgári szinten meg tudott élni. Eközben sokat utazott, s gyakorta elkísérte feleségét fellépéséire. Járt Erdélyben is (1853 májusában), s a Miskolci Nemzeti Színház megnyitóján pedig 1857. szeptember 3-án ő mondta a nyitóbeszédet, a felesége pedig játszott.

 1854-ben az akkor induló Vasárnapi Újság főmunkatársa lesz, s szinte ugyanekkor házat vásárol a svábhegyen, ahol éveken át nyarakat töltött, s tizenhét évvel később az egyik legnagyobb (akkori privát) távcsővel szerelte fel, amellyel szenvedélyesen vizsgálta az égboltot. Felesége is kedvvel használta, de ő "földi" távcsőként nappal.

 1856 március 13-án Komáromban meghalt édesanyja, akivel addigra már kibékül a házassága miatti vitákból.

 1858 decemberében levelező tagjává vált a Magyar Tudományos Akadémiának, majd 1860-ban a Kisfaludy Társaságnak is, sőt a szabadságharcban betöltött szerepét feledve, még királyi elismerésben is részesül.

 1859 február 20-án megszületik a későbbi Fesztyné, Laborfalvi Róza leányának kislánya, a legkisebb Róza, akit Jókai 1886-ban adoptál.

 Regényeit jelentős számban és több kiadásban is olvashatták, sőt több nyelvre már akkor lefordították. Műveiben a magyar reformkort (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán) és a szabadságharcot (A kőszívű ember fiai) is megörökítette, s az elnyomók elleni ellenállásra szólította fel a népet.

 Regényei írása közben arra is maradt energiája, hogy élclapokat szerkesszen (Nagy Tükör 1856, Üstökös 1858 agusztus 21-től), s 1863-ban megindította a Hon című lapját. A Hon egyik vezércikkéért egy évnyi börtönre ítélték, de egy hónapnyi rabság után szabadult Budán.

 1861-ben, vagyis már a kiegyezés előtt elindult a politikai karrierje, hiszen ekkor választották meg Siklós képviselőjének. Tisza Kálmán pártjában talált helyet, a Határozati Párt képviselője lett. 1867-ben Balatonfüreden vásárol házat, majd 1868-ban Pesten is vesz egyet.

1866. november 20-án meghalt felesége, ami után fokozatosan visszavonult a közélettől és politikától. Életét unokája Jókai Róza házában élte, aki ekkor már Feszty Árpád festő felesége. 11 évet élnek egy fedél alatt.

 1874-ben Németországban Bismarck is fogadja, s művei német terjesztéséért lobbizik. Az újságírástól kezd visszavonulni, s 1884-ben megismeri Rudolf trónörököst, aki megbízza " Az 0sztrák-Magyar Monarchia írásban és képben" magyarországi részének szerkesztésével.

Tisza pálfordulása után fokozatosan hanyagolta a politikát, s lapjait is egyre másra hagyta el. Csak a Hon és Ellenőr egyesüléséből (1882) keletkezett Nemzetnek, majd később a Magyar Nemzetnek lett a (névleges) főszerkesztője. Egy évvel később felesége visszavonul a színpadtól. (a kép: Horovitz Lipót: Jókai Mór - 1888)

1894-ben ünnepelték az írói munkásságának ötvenedik jubileumát, amelynek tiszteletére megjelent műveinek százkötetes díszkiadása. Emléktáblát avattak a tiszteletére, a király a főrendiház tagjai közé emelte (1897) és a Királyi Magyar Tudományegyetem díszdoktora lett. Az ünnepségsorozat 1864. január 6-án kezdődik, s tulajdonképpen 1898 végéig tart, amikor is megjelenik a századik kötete a Díszkiadásnak. Eközben 1894. április 1-én gyászbeszédet mond Kossuth felett, majd 1895-ben beszédet mond a Interparlamentáris Unió brüsszeli kongresszusán a háborús uszítás és sovinizmus ellen.

 1899 szeptember 16-án feleségül vette a fiatal, alig húszesztendős zsidó származású színésznőt Nagy (Grósz) Bellát, aki éppen ötven évvel volt fiatalabb nála. Ekkor még családja is elfordult tőle, de ez nem vette kedvét, megszakította kapcsolatot rokonságával, s új helyre költözött, ahol új regényeket írt.

 1900 júniusában meglátogatja a párizsi világkiállítást, ahol a francia irodalom elismert tagjai találkoznak vele, majd 1902. október 13-14-én Nagyváradon a fiatal Adyval találkozik.

 1904-ben Nizzába utaztak három hónapra, ahonnan már betegen tért haza, majd a tüdőgyulladás április 25-én ágynak döntötte. Tíz nappal később, május 5-én egy fáradt, álmatlan éjszaka után kissé erőre kapott, majd olvasni kezdett, de hamar megunta és letette a könyvet és így szólt: "És most aludni fogok!"

 1904 május 5-én este kilenc órakor hunyta le örökre a szemét.

 A halott író testét a Nemzeti Múzeum előtt ravatalozták fel, s Berzeviczy Albert kultuszminiszter mondott felette beszédet. Koporsóját nemzetiszínű selyemtakaróval borították be, majd üveges gyászhintóra tették, s több tízezres tömeg kísérte a Kerepesi úti temetőben. A koporsót 329 koszorú kísérte 12 kocsin.

 Kívánsága szerint egyszerű fakereszt és felírat örökítette meg a XIX. század (talán) legnagyobb magyar írójának emlékét:

 "Jókai Mór 1825-1904"

(a képen a síremléke)

Jókai tulajdonképpen a magyar Verne, aki szinte pontosan akkor élt, amikor a nagy francia "mesemondó". Ugyanúgy jogi pályára készültek, ugyanúgy hátat fordítottak neki az első sikerek után. Hasonlóképpen lelkesedtek az 1848-as forradalomban, csak az egyik itt Pesten, a másik Párizsban.

 Mindkettő édesapja ügyvéd volt, akik mindketten megpróbálkoztak a versírással, nem is sikertelenül.

 Ő is idősebb nőt vett feleségül, s az ő feleségének is volt lánygyermeke.

 Mindezek mellett hasonlóképpen érdeklődött a tudományok iránt, s műveiben nemegyszer leír földtani, földrajzi, csillagászati, öslénytani vagy botanikai, élettani, geológiai ismereteket. Abban a korban élt, amikor a tudomány és technika egyre gyorsabban és egyre látványosabban fejlődött, ami iránt ő sem maradt érzéketlen. Mindezek mellett még nevet is alkotott, a Tímeák neki köszönhetik nevüket.

 Tudományszeretetéről ő maga így vall: "Az én könyvtáram egyike a (magánkézben lévő) legbecsesebb gyűjteményeknek, amelyben minden nevezetes útleírás, néprajzi, természettudományi mű a legdíszesebb kiadásokban feltalálható." (Önéletírásom)

 Több regényét színpadra vitték, volt amelyet ő maga dramatizált, s már a némafilm korban filmek készültek regényeiből. A legjobb életrajzát kortársa és pályatársa, Mikszáth Kálmán írta meg 1907-ben Jókai Mór élete és kora címmel.

 Folytatás ... egy hét múlva

 Forrás:Jules Verne élete és munkássága 

A Viktória-korabeli utazás elkezdődött, s remélem akad majd itt némi érdekes olvasnivaló is.
A képek forrása a Wikipedia Common.

 DJP

 Csatlakozz a bloghoz!

 Forrás:

hu.wikipedia.org,

Bartha Lajos: Jókai csillagászata

http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep/magyar/Jokai.htm