A Luna-1, orosz nevén Луна-1 felbocsátása, az emberiség egyik első lépése volt a modern űrkutatás területén. Ez a szovjet űrszonda volt az első olyan ember alkotta eszköz, amely elérte a Hold környékét, és így nemzetközi szenzációvá vált.

A Luna-1-et 1959. január 2-án indították el a Szovjetunióban, a Bajkonuri Kozmodrómból. Az űrszonda fejlesztése az űrverseny időszakában történt, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió versengett az űr meghódításáért. A Luna-1 célja az volt, hogy elérje a Holdat, de a hibás pályaszámítások miatt végül 5995 kilométerrel elkerülte a Holdat, így aztán 450 napos keringési idővel Nap körüli pályára állt. Ennek ellenére mégis sikeresnek mondható, mert a Luna-1 lett az első ember alkotta eszköz, amely elérte a Hold gravitációs mezejét, és az első ember alkotta eszköz, amely a Földön kívüli térbe jutott.

Az űrszonda indítása és repülése sok szempontból történelmi jelentőségű volt. A Luna-1 több új technológiát alkalmazott, és jó példát mutatott a későbbi űrszondák fejlesztéséhez.

A Luna-1 űrszonda körülbelül 1472 kilogrammot nyomott (ebből 361,3 kg volt a hasznos teher), és egy 80 (más források szerint 90) centiméter átmérőjű gömb alakú szerkezetből állt, amelyet négy antennával láttak el. Az űreszközt tudományos műszerekkel szerelték fel, amelyek képesek voltak mérni a napszelet, a kozmikus sugárzást és a meteoroid aktivitást (többek között). A szonda belsejében gáztartályokat helyeztek el, amelyeket az űrben kiengedve 'mesterséges üstököst' hoztak létre. Ez a gázfelhő lehetővé tette a szonda pályájának távoli megfigyelését.

Az űrszonda tervezése új technológiai megoldásokat alkalmazott, amelyek hozzájárultak az űrkutatás fejlődéséhez. Az energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították, amelyek lehetővé tették a műszerek működését és az adatok sugárzását a Földre. A kapcsolatot 62 órán keresztül, egészen a Földtől 597 000 kilométerig sikerült fenntartani, majd az aktív kapcsolat, január 5-én megszűnt.

A Luna-1 egyik legfontosabb tudományos eredménye a napszél létezésének első közvetlen mérése volt. Az űrszonda műszerei kimutatták, hogy a napszél nagy energiájú részecskék áramlása, amely a Napból származik. Ez a felfedezés jelentős hatással volt a Naprendszer működésének megértésére.

Ezen kívül a Luna-1 segített pontosítani a Föld és a Hold közötti távolságot, valamint adatokat szolgáltatott a kozmikus sugárzásról. A szonda mérései alapján új ismereteket szereztek a meteoroid aktivitásról is, amelyek fontosak voltak az űrhajósok biztonságának tervezéséhez.

Bár a Luna-1 nem érte el közvetlenül a Hold felszínét (ahogyan eredetileg tervezték), nagy hatással volt az űrkutatás fejlődésére. Ez a küldetés bebizonyította, hogy lehetséges az ember alkotta eszközök eljuttatása a Föld gravitációs mezején túlra, és alapot teremtett a későbbi holdkutatási programokhoz.

A Luna-1 az emberiség azon vágyát szimbolizálta, hogy az univerzumot megismerje.

djp