A Jupiter a Naprendszer legnagyobb ismert bolygója, amelynek 2023. október 23-ig összesen 95 holdját találták meg.

Persze ezek legnagyobb része eléggé kicsi, de az elsőként megtalált négy hold viszonyleg jelentős méretekkel rendelkezik.

Maga a Jupiter egy viszonylag fényes objektum az égen, így már ősidők óta ismerik, sőt Hszi Cezong, egy kínai történész azt állítja, hogy a Jupiter egyik holdjáról már egy Gan De nevű kínai csillagász is írt ie. 364 körül. Az ő lehetséges megfigyelése a Ganymedes vagy a Callisto nevű holdakról szólhatott, de ami biztosnak tűnik, hogy 1610. januárjában Galileo Galilei négy Jupiter-holdat is megpillantott. Talán már hamarabb is látta őket, de 1610 januárjában tudta őket holdként beazonosítani.

Január 7-én Galilei a távcsövével megfigyelt égitesteket, amelyeket 'három állócsillagként írt le, amelyek kicsinységüknél fogva teljesen láthatatlanok'. A következő éjszakán az égitestek helyzete megváltozott, amelyet a csillagász nem értett. Január 10-én az egyikük eltűnt, s Galilei arra a következtetésre jutott, hogy a Jupiter körül keringenek. Január 13-án felfedezett egy negyediket is, s Mediceán csillagoknak nevezte el őket a Medici-család tagjai, II. Cosimo de' Medici toszkán nagyherceg és három testvére tiszteletére.

Egy nappal Galilei után, 1610. január 8-án egy Simon Marius nevű német csillagász is felfedezte a holdakat, Galileitől függetlenül. Ő azonban csak 1614-ben publikálta a művét, bár ennek ellenére a mai napig az általa adott neveket (Ganymedes, Callisto, Io és Europa) használják.

Ezt követően majdnem három évszázadig nem fedeztek fel új Jupiter-holdat. Barnard 1892-ben fedezte fel az Amaltheát.

Galilei felfedezésének azonban voltak filozófiai problémái, hiszen az akkortájt uralkodó arisztotelészi kozmológiai alapelvek szerint minden égitestnek a Föld körül keringenie.

Emiatt azonban a csillagászok és filozófusok nem akarták, nem merték elhinni, hogy Galilei felfedezhetett ilyesmit. Mindezek mellett más csillagászok nem tudták igazolni a felfedezését. Egy megfigyelés során nehezen látták a holdakat, így többen azt mondták, hogy Galilei tévedett. Később Christopher Clavius német jezsuita matematikus a Vatikáni Bizottság tagja is megerősítette a felfedezést, s hősként üdvözölte a csillagászt.

Galilei másfél évvel később már nagyon pontos becsléseket készített a holdakról.

A felfedezésének jó hasznát vették a hajósok, akik jó időben a hosszúsági fokokon való tájékozódás segítésére hazsnálták a Galilei-holdak helyzetét. Ez a módszer azonban nem túl könnyű, s csak jó idpben volt használható, így folyamatosan keresték az újabb módszereket, amely másfél évszázaddal később a Harrison-féle kronométerrel meg is valósult.

 djp.hu