A gyémánt mindig különleges helyet foglalt el az emberek életében, nem véletlenül keresztelték már a görögök is adamas (legyőzhetetlen) névre. Ez a rendkívül nagy keménysége miatt valóban helytálló is lehetett, hiszen nem nagyon voltak olyan eszközök amellyel jól megmunkálhatták volna.

Ekkor még az emberek azért viselték, hogy megóvja őket a betegségtől, rossz szellemektől, vagyis legyőzhetetlenné tegye őket.

Az ásványokat a középkorban gyógyításra használták, de a gyémánt(por) híres (vagy inkább hírhedt) méreg volt. Állítólag ezzel ölték meg II. Bajazet török szultánt (1512) és VII. Kelemen pápát (1534) is. Medici Katalin is gyakorta végzett ellenfeleivel ilyen módon, s a híres aranyműves, Benvenuto Cellini élete is csak egy hajszálon múlott. A gyémántport kicserélte üvegporra.

Newton már 1605-ben feltételezte, hogy a gyémánt éghető, de ezt csak Lavoisier bizonyította be, 1772-es kísérletében.

Maga a gyémánt egyszerű kristályos szén, amely 770 C-on oxigén jelenlétében szén-dioxiddá ég el, vagy nitrogéngázban elektromos ív hatására grafittá alakul. Az olvadáspontja 3000 C fok. Nem vezeti az elektromos áramot, savak és lúgok nem támadják meg (kivéve K2Cr2O7 és H2SO4 elegye vagy a K2CO3-olvadékot) és a legkeményebb természetes anyag. (A Mohs-skálán a 10-es érték a gyémánté).

Sűrűsége 3,52 g/cm3, törésmutatója 2,4-2,46. Legtöbbször áttetsző, gyémántfényű, de előfordulhatnak benne zárványok, s zavaros, átlátszatlan is lehet. Színe sokféle lehet, de leggyakrabban színtelen vagy sárga. Hasadása az oktaéder síkok mentén tökéletes, amelynek a feldolgozása során van nagy jelentősége.

A legnagyobb lelőhelyei Indiában, Dél-Amerikában és Dél-Afrikában vannak, amelyek közül ez utóbbi a legfontosabb.

Jelenleg már képes az ember mesterségesen előállítani a gyémántot, többféle módon is. Az első sikeres mesterséges gyémánt előállítás Henri Moissan francia mérnök nevéhez fűződik, aki 1893-ban állított elő faszénből, magas hőmérsékleten és nyomáson apró gyémántszemcséket. Ezt ismételte meg sikeresen 1917-ben Ruff, majd 1926-ban Dr. Willard Hersey.

Általában magas hőmérsékleten és nagy nyomáson (a természetben 55.000 atmoszféra és 1400 C fok kell hozzá) növesztik a mesterséges gyémántokat, de ezzel a módszerrel csak maximum 3 karátos köveket tudnak létrehozni, amelyek ráadásul színezettek és nagyon drága az előállításuk.

A Floridai Egyetem kutatói egy év alatt 230 db 1,6 karátos gyémántot hoztak létre egy közelebbről meg nem nevezett eljárással.

A Carnegie Institution kutatói gőz állapotú vegyületből kémiai reakcióval csapatták ki a szenet, amely módszer segítségével 10 karátos, víztiszta gyémántokat kaptak, amely az optikai alkalmzásokra is tökéletesen megfelelt. A gyémántot óránként 100 mikrométeres sebességgel növesztették. Ez azt jelenti, hogy 5 karátos kő hozzávetőleg egy hét alatt "elkészül".

A természetes gyémánt messze földön híres keménységéről, de már nem a legkeményebb anyag, mert a kutatók kifejlesztettek egy polikristály gyémántot, amely jóval keményebb természetes társánál.

A Washington Állami Egyetem és a Wisconsin-Madison Egyetem, valamint a németországi Bochum városában működő Ruhr Egyetem kutatócsoportja ón, valamint bárium titanát összekeverésével készített olyan anyagot, amely a gyémánttól sokkal ellenállóbbá vált a hajlítással szemben, azonban erre csak bizonyos hőmérsékleti körülmények között képes (58-59 C fok között). A piszkosszürke (bort) és fekete (karbonado) változatai csak ipari felhasználásra alkalmasak.

A "divatgyémánt" értékét a "4C" határozza meg (colour, clarity, carat, cut)

Colour

A ritkán előforduló színes gyémántokat leszámítva, a legértékesebbek a fehér színűek. A leggyakrabban használt ABC-osztályozás szerint.

D E (Pure White): A kő tökéletesen fehér, a sárga legenyhébb árnyalata nélkül (más néven: Exeptional white vagy River)

F G (Excellent White): A kő fehér, a színe továbbra is "colourless" (más néven: Rare White vagy Top Wesselton)

H (White): A kő fehér, de nem kivételesen tiszta színű (más néven: Wesselton)

I J (Slightly Tinted White): A kő a sárga árnyalatot enyhén mutathatja (más néven: commercial white vagy Top Crystal)

K L (Tinted White): A kő sárgás árnyalatú de sárga (arany) foglalásban elfogadható (más néven: Crystal,Top Cape)

M N: (Yellowish): a kő jól láthatóan nem fehér, hanem sárgás (más néven: Cape, Light Yellow)

O Z: (Tinted Colour): a kő sárga (más néven: Yellow)

Clarity

A tisztaság ellenőrzése tízszeres nagyítás alatt történik, s minden ami ott látszik, zárványnak tekinthető. Ezek általában csökkentik a gyémánt értékét, s nagyon különleges esetekben emelik (pl. a rózsaszín párduc esetében :) ). A leggyakoribb zárvány a grafit.

IF (internally flawless): A kő tökéletesen tisztának látszik tízszeres nagyításban.

VVSI (very very small inclusion): Nagyon-nagyon kis méretű zárványok. Gyakorlott szakember számára is nehéz szennyeződést találni a kőben, azok is csak fehér színűek lehetnek.

VSI (very small inclusion): A zárványok könnyebben megtalálhatók, de itt is csak fehér színűek lehetnek a kő belsejében, sötét zárványok csak a kő széleinél fordulhatnak elő.

SI (small inclusion): Tízszeres nagyításban már könnyedén észrevehető szennyeződések, de szabad szemmel még nem láthatók.

P1 (piqué): Tízszeres nagyítás alatt azonnal észrevehető szennyeződések, de a hibák szabad szemmel nézve a kő optikai tulajdonságait még nagyban nem befolyásolják.

P2: Már szabad szemmel is jól látható zárványok, a kő optikai tulajdonságai észrevehetően romlanak.

P3: Szabad szemmel is jól látható zárványok, a kő optikai tulajdonságai nagyon megromlanak.

Carat

A gyémántok tömegét jelölő karát 0,2 gr, s nem szabad összekeverni az arany tisztaságát jelölő karáttal.

Cut

A gyémánt nagyon fontos jellemzője a csiszolás, mert egy hatalmas gyémántot is el lehet rontani egy rossz csiszolással, s egy közepes gyémántot is "fel lehet dobni" egy újszerű, érdekes csiszolással. A leggyakoribb csiszolási formák : (kerek) brilliáns, smaragdcsiszolás (csapott sarkú téglalap), princess (négyzet), ovális, Marquise vagy navette(hegyes ovális), körte, szívalak.

A gyémánt gyakori szereplő főként az irodalmi művekben, van ahol egyenesen főszereplő. Ilyen regény Verne műve a Dél csillaga is, amely tulajdonképpen egy nagy (dél-afrikai) gyémánt megtalálásának, elvesztesésének, keresésének, majd újra megtalálásának és elpusztulásának a története romantikus történetbe ágyazva.

djp