A naptár szerint 1968. december 21-e az év legrövidebb napja volt, de az Apollo-8 űrhajósai számára talán a leghosszabbnak tűnt. Ők voltak az elsők, akik (egy akkor még kipróbálatlan) rakéta tetején üldögélve elindultak a Hold felé.

Az Apollo-8 eredetileg egy alacsony Föld körüli pályára volt tervezve, s a holdraszállási manőverezést szerették volna begyakorolni, de a tervek megváltoztak.

1968 júnusára nyilvánvalóvá vált, hogy a leszállóegység nem lesz időben készen, s erősen közeledett a holdraszállás 1969-es dátuma, amelynek így kétségessé vált a sikeressége.

Ekkor a NASA fontolóra vette az Apollo-8 küldetésének megváltoztatását, a Hold körüli pályára állítást szerették volna megkísérelni. Maga a javaslat nagyszerű lett volna, ha nem mindössze egy (sikeres) Apolló-küldetésen repült volna addig ember, s a tervezett Saturn V rakéta tesztelve lett volna korábban emberrel a fedélzetén.

A döntés tétje nyilvánvaló volt, de mint oly sokszor, végül az oroszok oldották meg a kérdést, amikor a Zond-5 űrszonda biztonságosan landolt az Indiai-óceánban, a fedélzetén élőlényekkel, még két teknőspárral is. A Zond-5 sikeresen megkerülte a Földet, s jó minőségű fotókat készített. Ez aztán el is döntötte a kérdést.

Három hónappal később az Apollo-8 űrhajósai már a parancsnoki modulba szíjazva várták az indulást.

A visszaszámláskor a földi személyzet is feszülten figyelt, majd szinte rettegett, de semmi baj nem történt, az űrhajó kissé megremegett és elindult. A rakéta tökéletesen működött, csak a legénység számára szokatlan esemény történt.

A hangsebesség hétszeresére gyorsultak, majd Föld körüli pályára álltak 11 perc és 34 mp-cel az indulás után.

Néhány rutinellenőrzés után, pár órával az indulást követően aztán 12 percre begyújtották a motort....  - Bill Anders Holdmodul pilóta, Jim Lovell parancsnoki modul pilóta és Frank Borman parancsnok feszülten figyelt.

Három nappal (bő hatvan órával) a kilövés után érkezett el az űrutazásuk fénypontja, de előbb még a legveszélyesebb lépés következett, a Hold körüli pályára állás.

A Hold körbejárásához egy kis üzemanyag is kellett, hiszen a modult a megfelelő irányba kellett fordítani. Ráadásul ezt a Hold túlsó oldalán kellett véghezvinni, miközben nem tudtak érintkezni a Földdel.

Az előkészületek után James Lovell, a modul pilótája üzent a földi irányítóknak - 'Találkozunk a másik oldalon.'Ha a menőver nem sikerült volna, akkor a világűr mélysége vagy egyenesen a Nap felé is sodródhattak volna.

A motorok a kiszámított ideig, négy perc és hét másodpercig működtek, amely szinte végeláthatatlannak tűnt.

„A leghosszabb négy perc, amit valaha átéltem” - mondta erre William Anders, miközben arra várt, hogy sikeres lett-e a kísérlet. Amikor azonban a rádió újra megszólalt, már Hold körüli pályán voltak.

A következő 20 órában a Hold felszínét tanulmányozták - különösen azokat a pontokat, amelyeket a NASA potenciális leszállóhelyként megjelölt a következő Apolló-missziók számára. Mindezt alig 70 mérföldnyi magasságból, vagyis körülbelül olyan magasról, ahol ma a Nemzetközi Űrállomás kering a Föld körül.

Lovell és Anders el volt ragadtatva, míg Borman viszonylag egykedvűen fogadta az eseményeket. Ahogyan később egy adásban mondta - "nem tűnt túl hívogató helynek, ott lakni vagy dolgozni”.

A negyedik kör után azonban neki is tátva maradt a szája, hiszen a Hold mögül a Föld tűnt elő - "Istenem!" – kiáltott Borman fel. „Nézzétek azt a képet ott! Itt a Föld jön fel. Ez nagyon szép!”

Az Apollo-8 összesen hat élő adásban jelent meg a televízió képernyőjén. Ebből az egyik a Szentestére esett.

A NASA arra kérte a legénységet, hogy tegyenek valami emlékezetes, karácsonyhoz illőt, de tudniuk kell, hogy a valaha volt legnagyobb közönség fogja őket látni. A számítások alapján a világ akkori népességének a negyede látta vagy hallotta az adást.

A három űrhajós, a TV-kamerát a modul ablakába téve, lehetővé tette a televíziónézők millióinak, hogy a lassan gördülő holdbéli tájat és a világűrt láthassák, miközben ők hárman, felváltva olvastak fel Genezisből, annak a bolygónak a létrejöttéből, amit az űr feketeségében lebegni láthattak. Ezúttal szó szerint a magasból, 'az égből' érkezett az ige.

„A Genezis első tíz verse a világ számos vallásának alapja, nem csak a keresztény vallásé” – mondta Lovell. "Több ember él más vallásúként, mint a keresztény vallásúként szerte a világon, így ez megfelelő volt ehhez, és így is történt."

Az üzenet végén így búcsúztak el „És az Apollo 8 stábja jó éjszakát, sok szerencsét, boldog karácsonyt kíván – és Isten áldjon mindnyájatokat, mindnyájatokat ezen a jó Földön.”

Ahogyan William Anders mondta később - „Azért jöttünk, hogy felfedezzük a Holdat ... És a legfontosabb dolog az, hogy felfedeztük a Földet."

A karácsonyi üdvözletet követően, miután összesen tíz alkalommal megkerülték a Holdat, az Apolló-8 visszaindult a Föld felé, miután egy három perc és 23 másodperces motorindítás egyre gyorsuló ütemben a Föld felé taszította őket.

580.000 mérföldet megtéve, december 27-én meg is érkeztek a Földre, ahová 25.000 mérföld/h sebességgel, a súrlódástól ötezer fokosra hevülve visszaértek, s a Csendes-óceán északi részén a tengerbe zuhantak.

djp