Charles Baudelaire, a 19. századi francia és világirodalom egyik legjelentősebb alakja Párizsban született 1821. április 9-én.

Baudelaire szintén Hetzel kiadójánál adta ki műveit, s jó barátságba volt Nadarral, akivel 1864-ben, Brüsszelben egy léghajóúton is részt vett. Hetzel és Nadar révén ismerte meg Vernét, aki azért is csodálta, mert az ő fordításában jelentek meg franciául Poe művei, akit Verne, példaképének tekintett.

Éppen 193 éve született a tudományos-fantasztikus regény (egyik) atyja Jules Gabriel Verne, vagy ahogyan gyermekkorunkban megismertük, Verne Gyula.

Apai nyomásra ügyvédnek tanult, de előbb (nagyapja után) hajós, aztán költő szeretett volna lenni, így lett színházi titkár, majd tőzsdei ügynök, aki szabadidejében írogatott.

Eleinte kevés sikerrel.

Nem biztos, hogy a legjobb, de bizonyosan a legismertebb Nemo kapitány filmfeldolgozás a Disney által 1954-ben készített tudomáyos-fantasztikus kalandfilm, amelyet Richard Fleischer rendezett, Earl Felton forgatókönyve alapján (miután az első forgatókönyírót, John Tucker Battle-t eltanácsolták), a producer pedig maga Walt Disney volt.

A Disney akkortájt elsősorban animációs filmjeiről volt híres, így a Verne-regényből készült Húszezer mérföld a tenger alatt című film, mindössze az ötödik élőszereplős filmjük volt, ugyanakkor ez volt az első tudományos-fantasztikus filmjük, az első olyan, amelyet a CinemaScope szélesvásznú módszerrel készítettek, s az első volt, amelyet a Buena Vista Distribution forgalmazott. Ez volt az első olyan élőszereplős Disney-film is, amelyet nem az Egyesült Királyságban készítettek.

Amikor Jules Verne megírta a Húszezer mérföld a tenger alatt című regényét, talán nem is gondolta, hogy milyen hatással lesz Aronnax professzor, Ned Land, Conseil és természetesen Nemo kapitány története a következő évtizedekre. Gondolta ugyan, hogy jól sikerült a műve, amelyet az is alátámaszt, hogy csak Franciaországban 18 kiadást ért meg, még az író életében, de arra már korántsem gondolhatott, hogy ilyen hatása lesz a következő nemzedékekre. (eredeti regényillusztráció)

A Nautilus mindig is kedvelt hajónév volt az amerikai tengerészetben, hiszen legalább öt hajót (tengeralattjárót) hívtak így, de Jules Verne Húszezer mérföld a tenger alatt című regényének megjelenése után még inkább kedveltté vált.

Az egyik híres Nautilus a Wilkins-expedíció által használt tengeralattjáró volt, amellyel 1931-ben megpróbáltak eljutni az Északi-sarkra. Akkortájt nagyon sok hír szólt az előkészületekről és a sikertelen expedíció kalandjairól.

Ugyanebben az időben az amerikai haditengerészet is üzembe helyezett egy Nautilus nevű tengeralattjárót. (az SS168 vízrebocsátása 1930. március 15-én)

Verne Nautilusa évtizedeken keresztül lázban tartotta a fejlesztőket és felfedezőket, akik egyre-másra építették meg az egyre jobb, de Nemo kapitány Nautilusától mégis fényévekre elmaradó tengeralattjárójukat. Simon Lake amerikai gépészmérnök már 1883-ban megépítette az első tengeralattjáróját, majd 1894-ban elkészült az Argonaut Junior is - mindkettő Jules Verne regényei nyomán.

Az idős író táviratban üdvözölte sikerét, utalva az ő általa mintának tekintett Plonguer-re is - "A legközelebbi nagy háború főleg a búvárhajók közt való harc lesz. Én azt hiszem, hogy inkább az elektromosság, mint a sűrített levegő lesz ezekben a hajókban a hajtó erő." Lake itt nem hagyta abba, újabb tengeralattjárókat tervezett és épített, aztán megismerte Sir George Hubert Wilkinst. (a Verne-féle Nautilus)

A Nautilus Nemo kapitány csodálatos tengeralattjárója, amely olyannyira megelőzte a korát, hogy a mai napig nem sikerült ennyire korszerű és kényelmes hajót építeni. Persze nem Verne Nautilusa volt az első tengeralattjáró, hiszen már évszázadokkal, sőt évezredekkel korábban vágytak az emberek arra, hogy a tenger felszíne alatt utazhassanak, s tettek is ezért. (filmkocka az 1954-es Disney-filmből)

Conseil, Pierre Aronnax profeszor flamand inasa a legkevésbé karakteres szereplő a történetben, aki, bár nem igazán játszik igazán fontos szerepet, mégis szükségesnek tűnik a regényben.

Ő az, aki a legtöbbször oldja a feszültséget a professzor és Ned Land között, aki sok esetben áthidalja az áthidalhatatlannak tűnő különbségeket.

A Húszezer mérföld a tenger alatt című regény harmadik főszereplője Ned Land, a quebeci kanadai szigonyos avagy a szigonyosok királya, aki az egyszerű embert személyesíti meg a történetben.

Egyszerű ember, akinek azonban megvan a magához való esze és ügyessége, amely számtalan bajon és problémán átsegíti őt és társait. Szókimondó és hamar dühbe gurul, de ugyanolyan hamar el is párolog a dühe. Kanadaiként inkább francia, mint angol, így hamar barátságába fogadja a professzort, akiben többé-kevésbé megbízik, de időről-időre vannak hullámzások kapcsolatukban. (Ned Land a regény eredeti illusztrációján)