A 19. század egyik legnagyobb matematikusának 1871. október 18-án bekövetkezett halála utáni gyászjelentésében az állt, hogy "Babbage úr származásáról és kora ifjúságáról keveset tudunk, csak azt, hogy 1792. december 26 -án született." - aztán kiderült, hogy ezt sem igazán jól.

Egy héttel a gyászjelentés The Times-ban való megjelenése után, az egyik unokaöccse azt mondta, hogy Babbage 1791. december 26-án született.

Ebből volt egy kis vita, amely alig száz évig tartott, végül 1975-ben megállapították, hogy valóban 1791. december 26-án született, s 1792. január 6-án anyakönyvezték a londoni St. Mary's Newingtonban. Ebből valószínűsíthető, hogy a londoni Walworth Road 44 Crosby Row családi házában születhetett. 

Eléggé furcsa, hogy a gazdag bankár apa (Benjamin Babbage) és Betsy Plumbeigh Babbage fiaként született Charles születési adatai ennyire bizonytalanok.

Szinte egész gyermekkorában betegeskedett, ahogyan ő mondta "Öt éves koromban majd tízéves koromban komoly lázas betegségben szenvedtem, és nehezen mentettek meg. Devonshire -be küldtek, és egy pap felügyelete alá helyeztek (aki iskolát tartott fenn Alphingtonban, Exeter közelében), az egészségemre vonatkozó utasításokkal. Főként, hogy ne terheljenek túl sok tudással; ezt a küldetést hűségesen teljesítettem."

Mivel apja gazdag volt, megengedhette magának a magániskolákat.  Az alphingtoni iskola után a middlesex-i akadémiára küldték, ahol elkezdődött a normál oktatása. A matematikát szerette, de a klasszikusokat nem.

Hamar elhagyta az akadémiát és magántanítót alkalmaztak mellé, aki egyetemi szintre fejlesztette a tudását. Mindez kiderül abból, hogy Babbage (1820 körül a képen) milyen könyveket olvasott - Leibniz, Langrange, Maclaurin vagy Simson matematikai műveit tanulmányozta.

1810 októberében lépett be a Cambridge-i Trinity College-ba, de hamar rájött, hogy unatkozik. Ekkortájt folytak a napóleoni háborúk, így nem volt könnyű beszereznie Lacroix könyvét a differenciál és integrálszámításról, végül hét guineát fizetett érte, amely akkortájt hihetetlen mennyiségű pénz volt.

Babbage felvette barátainak, hogy fordítsák angolra a művet, így Babbage, Edward Bromhead és még néhány barátja létrehozta az Analitikai Társaságot. Az első találkozón kilencen vettek részt, s ott volt John Herschel és George Peacock is.

Jórészt Babbage és Herschel készítették a társaság kiadványait, s az olvasó néha el is felejtheti, hogy egyetemisták írták, annyira komolyan vehető értekezések voltak.

Babbage hamar belátta, hogy John Herschel (jobb oldalon) jobb matematikából, mint ő, így nem is akart versenyezni vele.

24 évesen tagja lett a londoni Royal Society-nek, de nem volt elégedett a Társaság működésével: "A Királyi Társaság Tanácsa olyan férfiak gyűjteménye, akik egymást választják tisztségekre, majd együtt vacsoráznak ennek a társaságnak a rovására, hogy dicsérjék egymást bor mellett és érmeket adjanak egymásnak."

1820-ban az Edinburghi Királyi Társaság tagjává választották, majd komoly részt vállalt a Királyi Csillagászati Társaság megalapításában, amelynek első négy évben titkára, majd alelnöke volt - az első elnök a valójában sohasem elnöklő Herschel lett.

1825-ben a mágnesességet vizsgálta Herschellel, majd 1827-től a Cambridge-i egyetem Lucasian professzora lett. Ezt a posztot 12 évig töltötte be, de soha nem tanított. Eközben már régen a mechanikus számítógépek kifejlesztésén gondolkodott, hiszen  1812 körül ezt írta

"... Az Analitikai Társaság szobáiban ültem, Cambridge -ben, fejem előrehajolva az asztalon, amolyan álmodozó hangulatban, logaritmusok táblája hevert előttem. Egy másik tag jött be a szobába, és látta, hogy félálomban vagyok, így odakiáltott: Nos, Babbage, mit álmodik? Amire azt válaszoltam: - gondolkodom, hogy ezek a táblázatokat lehetne-e géppel kiszámítani. "

Az első ehhez kapcsolódó eszközt 1819-ben kezdte építeni, s 1822-ben fejezte be, amelyről a Királyi Csillagászati Társaság 1822. június 14-én megjelent kiadványában is olvashatunk. A készülék egy adott matematikai képlet segítségével egy sorozat elemeit volt képes kiszámolni és kinyomtatni.

Mindez eléggé sikeres lehetett, mert 1823. július 13-án aranyérmet kapott a készülékért a Csillagászati Társaságtól, hivatalosan a differenciálmotor fejlesztéséért.

Ez feljogosította, hogy állami támogatást is kérjen, amelyet a Királyi Társaság is támogatott:

"Babbage úr nagy tehetséget és leleményességet tanúsított a számítástechnikai gépe felépítésében, amit a bizottság teljes mértékben megköszön, gépe megfelel a dokumentációban javasolt célok elérésének; és úgy vélik, hogy Babbage úr nagyon megérdemli a nyilvános biztatást, fáradságos vállalkozásáért."

Végül 1500 fontot kapott, s elkezdett dolgozni egy nagyobb teljesítményű gépen. A munkát három év alatt tervezte elvégezni, de az építkezés lassan haladt, s elérték a tragikus 1827-es évet.

A felesége és két gyermeke, valamint az édesapja is elhunyt ebben az évben, sőt az ő egészsége is megrendült - valószínűleg a csapások következtében. Hosszabb időre a kontinensre utazott egy kis feltöltődésre, s csak 1828-ba tért vissza.

Ekkor azonban Wellington herceg (a képen), a pénzügyminiszter és néhány más kormánytag meglátogatta, hogy megnézzék hogyan halad. Elégedettek lehetettek, mert 1830 februárjáig a kormány további 9000 fontot fizetett a projektért.

1834-re a kormány már 17000 fontot fektetett bele a projektbe (Babbage 6000 fontja mellett), de Babbage úgy döntött nem tudja folytatni a munkát. A kormány nyolc évig nem hozott döntést a további támogatásról, majd nem támogatta.

Babbage-nak új tervei voltak, s az általa tervezett analitikai motorban megtalálható volt a mai számítógép minden fontos logikai alkatrésze, ő tároló, malom, vezérlés, bemenet és kimenet néven írta le őket.

A tároló az operatív tár, a malom a CPU lenne a mai számítógépekben és a vezérlés lyukkártya útján történt volna.

Babbage úgy tervezte, hogy a gép tulajdonképpen végtelen tárhelyet biztosít, mert a lyukkártyákat cserélni is lehetett volna. Hosszú ideig nem történt semmi érdemleges az ügyben. Aztán Albert herceg, a nem sokkal korábban trónra lépett Viktória királynő férje próbálta meg támogatni, de a technikai problémák miatt az analitikus gép abban az időben nem volt megépíthető.

1840-ben Torinóba látogatott, ahol egy olasz matematikus, Menabrea összegyűjtötte az analitikus motor minden fontos ismeretanyagát, s 1842 októberében közreadta egy cikkben. Lady Ada Lovelace pedig lefordította angolra és jegyzetekkel látta el a cikket, amely így 1843-ban megjelenve már sokkal hosszabb lett. Néhány saját készítésű programot is mellékelt, amelyek közül a legbonyolultabb a Bernoulli-számok sorozatának kiszámítására készült. Ezt tartják a világ első programjának, s így Ada a világ első programozója vagyis programozónője.

Babbage tisztában lehetett azzal, hogy nem lesz lehetősége az analitikus gépet megépítenie, hiszen már 1851-ben úgy nyilatkozott. "Az Analitikai Motor rajzai teljesen a saját költségeimen készültek: hosszú kísérletsorozatot indítottam annak érdekében, hogy az építési költségeket olyan korlátokra csökkentsem, amelyeket én magamnak megengedhetek. Most beletörődöm abba, hogy tartózkodnom kell a megépítésétől..."

Persze reménykedett, hiszen 1864-ben úgy fogalmazott, "... ha élek még néhány évet, az analitikai motor létezni fog ..."  (bő száz évvel később sikerült megépíteni)

Neki nem sikerült, hiszen 1871. október 18-án úgy halt meg, hogy a gép nem készült el. Ennek ellenére a gépe megváltoztatta a matematikát és talán megváltoztatta az egész világot is.

Az elismerés része, hogy Babbage agyának felét a londoni Royal College of Surgeons Hunterian Múzeumában őrzik, a másik fele pedig a londoni Science Museumban látható.

djp