Jules Verne, a tudományos-fantasztikus irodalom egyik úttörője, 1905. március 24-én hunyt el franciaországi amiens-i otthonában.

Élete utolsó éveiben súlyos cukorbetegséggel küzdött, amely látásromlást, mozgásproblémákat és az általános egészségi állapotának fokozatos hanyatlását okozta. Halála nem volt hirtelen, hanem egy hosszú betegség végső szakaszaként következett be.

Verne a 19. század végére már komoly egészségügyi problémákkal küzdött. Cukorbetegsége egyre súlyosabbá vált, ami látásának jelentős romlását is okozta. Idős korára szinte teljesen megvakult, ami különösen megnehezítette számára az alkotói munkát. Az évek előrehaladtával mozgásában is egyre inkább akadályozottá vált, részben egy korábbi tragikus esemény miatt.

Verne egészségi állapotának romlásában fontos szerepet játszott az az 1886. március 9-i incidens, amikor saját unokaöccse, Gaston Verne, egy mentálisan zavart fiatalember, két lövést adott le rá. Az egyik golyó Verne bal lábát találta el, és súlyos sérülést okozott, amelyből soha nem épült fel teljesen. A merénylet után Verne egész életére sántítani kezdett, s a mozgásproblémák további romlásához vezetett az idősebb korában.

Annak ellenére, hogy betegsége egyre jobban korlátozta, Verne a következő majdnem két évtizedben is folytatta az írást. Bár már egyre kevésbé tudott saját kezűleg dolgozni, diktálással folytatta regényeinek befejezését. Utolsó éveiben több műve is megjelent, amelyek közül néhányat fia, Michel Verne szerkesztett és jelentetett meg halála után.

1905 elején Verne állapota jelentősen romlott. Március 16-án szélütést kapott (stroke), amely végzetes állapotba sodorta. Bár orvosi ellátásban részesült, szervezete már nem tudott ellenállni a sorsnak. Az utolsó napjaiban lázas állapotban feküdt, és egyre kevésbé volt tudatánál.

Halálának pillanatában felesége, Honorine Morel Verne, valamint fia, Michel Verne voltak mellette amiens-i otthonában. A források szerint családja csendben virrasztott a haldokló író ágyánál, s a kortársak beszámolói szerint Verne békésen hunyt el, noha utolsó napjaiban gyakran volt nyugtalan és zavart.

A hivatalos értesítés szerint Verne 1905. március 24-én, egy pénteki napon, hajnalban, 77 éves korában hunyt el. Halálát hivatalosan a cukorbetegsége és annak szövődményei, valamint az egy héttel korábban elszenvedett agyi érkatasztrófa (stroke) okozták.

Verne temetése 1905. március 28-án zajlott le Amiens-ben, ahol a La Madeleine temetőben helyezték örök nyugalomra. Síremlékét Albert Roze szobrász készítette, amely az egyik legismertebb írói síremlék lett Franciaországban. A sírszobor különleges, szimbolikus jelentőséggel bír: egy alakot ábrázol, amely a sírból feltámadó mozdulattal nyúl az ég felé – szimbolizálva Verne örök kalandvágyát és halhatatlan szellemiségét.

Az író halála után hamar világossá vált, hogy művei időtálló örökséget jelentenek. Hatása az irodalomra, a tudományra és a kultúrára mind a mai napig érezhető.

djp