A két világháború közötti korszak egyik bálványa, a sármos Jávor Pali, az első igazi magyar sztár akinek pályája korán megbicsaklott, s ehhez némi köze volt Verne egyik művének, A dunai hajósnak is.

A Jávor 1959. augusztus 14-én hunyt el - 57 évesen.

Az élete eléggé mozgalmas volt, s az életrajzok sokszor az ő általa sokkal később elmondott, nem mindig pontos adatokat tartalmazzák, amelyeket más helyeken megcáfolnak vagy pontosítanak, így lehetnek bizonyos eltérések.

Jermann Pali, aki színész akar lenni

Jermann Pál Gusztáv Albert 1902. január 31-én hajnali öt órakor született Aradon, Jermann Pál, az Arad Vármegyei Gazdasági Egyesület alig 50 éves (1852. december 13-án Csongrádon született) pénztárosa, éppen az előző évben nyugalmazott vasúti főkalauz és Spannenberger Katalin 20 éves (az 1882-ben Újpanádon született) cselédlány szerelemgyermekeként a Kis-Molnár utca 11. szám alatti házban, ahol Katalin dolgozott.

Mivel szülei a kisfiú születésekor nem voltak házasok, eredetileg Spannenberger Pál Gusztáv Albert néven jegyezték be az anyakönyvbe. A kisfiú majdnem három éves volt, amikor a szülők 1905. január 28-án összeházasodtak, s még két kisfiú (1905-ben Imre és 1907-ben László) érkezett a családba. Az elszegényedett pomerániai nemesi család nagyon szűkösen élt, s gyakran költöztek a lakbérgondok miatt, főként egyre olcsóbb lakásokba.

Az apa szenvedélyes lepkevadász volt, aki Hermann Ottóval is levelezésben állt, s a fiúkat is hamar megtanította a lepkevedászat fortélyaira. Minden érdekes pillangóért egy hatost kaptak, így volt miért figyelni. A hatos akkortájt nagy pénz volt, s egy alkalomal a kis Pali majdnem az életével fizetett érte, amikor egy bika felöklelte. Szerencséjére a közelben volt a kondás.

Hogy ez a történet igaz-e, nem tudni, de a színész mindig fiatalos hévvel mesélte.

Pali nem igazán szeretett az iskolába járni, így leggyakrabban az Uránia (a képen látható) és Apolló moziba töltötte az időt, s bámulta a dán Nordisk Film némafilmes remekeit. A második elemit már a messzi Szombathelyen kezdte a Szentmárton utcai Elemi iskolában, ahová édesapja 1909-ben iratta be. A család ekkortájt a Faludi utca (ma Petőfi utca) 33. szám alatt lakott, apja pedig takarékpénztári hivatalnok volt. (Ez egy eléggé különleges ház lehetett, mert egy évtizeddel később itt lakott Weöres Sándor költő, majd 1948-49-ben Vukán György zongorművész is)

Egy év után Pali már a Fürdő utcai Elemi iskolába járt a Széll Kálmán utca 3. szám alól. Itt gyakran összefuthatott a szomszédos házban lakó, később világhírűvé vált Pető Andorral. A negyedik osztály befejezése után 1912. szeptemberében a Szombathelyi Főreáliskolába iratták be, s ekkortájt már a Thököly Imre utca 14. szám alatt laktak. Pali értesítőjében az olvasható, hogy „1914. április 3-án szülői beleegyezéssel kimaradt”, de egy másik bejegyzés is figyelemreméltó : „Magaviseletből a kevésbé szabályszerűt folytonos rendetlenkedései és verekedései miatt kapta”. Végül a tanévet nem vesztette el, mert júliusában főigazgatói engedéllyel magánvizsgát tehetett.

Szombathelyre azért kerülhettek, mert az idősebb Pált választották a szombathelyi székhelyű, 1907-ben alakult Nyugatmagyarországi Földmívelők Gazdasági Egyesülete pénztárnokának, de 1914-et követően valószínűleg visszaköltöztek Aradra.

Végül édesanyja, aki a férje halála után három fiával egyedül maradt, egy fűszer- és gyümölcsboltot nyitott a Holló utcában, amely már kissé jobb körülményeket biztosított, s folyamatosan azt hajtogatja a legnagyobb fiának, hogy apja után legyen vasutas.

A világháború kitörése után nehezedett az életük, s Pali tizenhat évesen kiszökött a frontra, hogy leveleket kézbesítsen a katonáknak. Mindez kilenc hónapig tartott, míg a tábori csendőrök meg nem találták, hiszen édesanyja kerestette az eltűnt fiút.

A mozi helyett már az aradi színházakat is járta, de megfordul az Aradi Napló szerkesztőségében is. Később a színész azt mondta publikált is a lapban, de ennek nincs írásos nyoma az archívumokban.

1918-ban újságíró-gyakornok lett az Aradi Hírlapnál, de mivel nem nagyon van nyoma a munkásságának, afféle kifutófiú lehetett. Néhány hónap múlva egy hirtelen ötlettől vezérelve (néhány csípős, megfelelő helyen elejtett megjegyzéssel) kiutasítatta magát a frissen létrejött Romániából, mert Dániában akart letelepedni.
Hogy miért?

A saját bevallása szerint ő maga sem tudta: „Aradról, ahol szüleimmel éltem, 1919-ben kiutasíttattam magam. Azért volt erre szükség, mert egy fillérem sem volt, és az, akit Romániából kiutasítottak, az államtól ingyen vasúti jegyet kapott oda, ahová utazni akart. Én, aki akkor újságírótanonc voltam, Dániába akartam eljutni, hogy ott a Nordisk Filmtársaságnál szerezzek filmszínészi szerződést. Ma sem tudom, hogy miért akartam filmszínész lenni, hiszen erre a mesterségre semmi előképzettségem nem volt, és mindössze csak tizenhét éves voltam."

Vasúton utazott volna, de a vonatjegyét Budapesten (pontosabban Kőbánya rendezőpályaudvaron) érvénytelenítették, így (pénz híján) nem utazhatott tovább. Ténfergett a városban, majd az Uránia mozi előtt megállt, s ha már ott volt, egy hirtelen ötlettől vezérelve benyitott a szomszédos Színművészeti Akadémiára. Éppen akkor nyitott be egy ajtón, amikor felvételire készültek, s egy kedves úr javasolta neki, hogy alaposan tanuljon meg egy verset, majd jöjjön vissza délután három órakor.

Mivel volt pár órája, vásárolt egy Petőfi kötetet a Múzeum-körút egy antikváriumában majd lesétált a Duna-partra és megtanult egy verset.

Délután háromkor már ott állt a felvételi bizottság előtt, ahol a délelőtti kedves úr is a vizsgáztatók között ült. Mielőtt elkezdte a verset, odasúgta neki "Nem kell félni fiatalember. Nyugalom."

A verset azonban már a második strófa után leintették.

Pali csalódottan távozni akart, amikor a teremszolga, az öreg Reszegi utánaszólt, hogy várjon. Fél óra múlva a kedves úr bejelentette, kit vettek föl - s a Pali is közöttük volt.

Ez a kedves úr Pethes Imre volt, a korszak legnagyobb Shakespeare-színésze, aki meglátta a tehetséget a fiúban.

Így beiratkozhatott a Színművészeti Akadémiára, de az oklevelét már az Országos Színészegyesület Színészképzőjében szerezte 1922-ben, mert az Akadémiáról 1920-ban fegyelmezetlensége miatt kizárták, s még Pethesnek sem sikerült megmentenie.

Fél évet töltött az Akadémián, de már az első hónapban elnyerte az Egressy-ösztöndíjat, mint a legtehetségesebb növendék. Az életkörülményeiről így írt: „Esténként beosontam a Nemzeti Színházba és a házi színpadon, a függöny alatt aludtam. Ha ez nem sikerült, éjjel egy óráig a Nyugati pályaudvar várótermében egy padon. Egy órakor átmentem a Keletibe, ahonnét háromkor ment az utolsó vonat. Azután gyalog átmentem Kelenföldre az összekötő vasúti hídon keresztül. Itt fejeztem be az éjszakát. Másnap reggel nyolckor ébredtem fel a padon. A pályaudvari vízvezeték csapjából kiömlő vízben megmostam az arcomat, a kezemet, és újból átgyalogoltam Budapestre."

folytatás egy hét múlva

Történelmi érdekességek 

djp

Források:

https://www.origo.hu/kultura/20181204-javor-pal-az-elso-magyar-filmsztar-aki-klasszikus-szinhazi-szerepekben-is-bizonyitott.htmlhttps://www.origo.hu/kultura/20181204-javor-pal-az-elso-magyar-filmsztar-aki-klasszikus-szinhazi-szerepekben-is-bizonyitott.html
https://www.origo.hu/kultura/20181204-javor-pal-az-elso-magyar-filmsztar-aki-klasszikus-szinhazi-szerepekben-is-bizonyitott.html?pIdx=1
https://www.origo.hu/kultura/20190828-javor-pal-portre.html
https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/multunk/javor-pal-izgalmakban-bovelkedo-botranyos-eletet-elt/
https://archivnet.hu/hetkoznapok/javor_pal_levelei_az_emigraciobol.html
https://mediaklikk.hu/m5/cikk/2021/05/28/javor-pal-nem-turte-az-igazsagtalansagot-de-ez-a-karrierjebe-kerult/
https://hamuesgyemant.hu/kivancsi/ember/javor-pal-karady-katalin-1930-haboru-ikon/kapcsolatuk
http://kovacs-agnes.hu/uploads/2016_04.pdf