1828. február 8-án született a 19. századi világirodalom egyik legismertebb alakja, Jules Gabriel Verne, vagy ahogyan mi ismerjük, Verne Gyula.

A gyémánt mindig különleges helyet foglalt el az emberek életében, nem véletlenül keresztelték már a görögök is adamas (legyőzhetetlen) névre. Ez a rendkívül nagy keménysége miatt valóban helytálló is lehetett, hiszen nem nagyon voltak olyan eszközök amellyel jól megmunkálhatták volna.

A Jupiter a Naprendszer legnagyobb ismert bolygója, amelynek 2023. október 23-ig összesen 95 holdját találták meg.

A naptár szerint 1968. december 21-e az év legrövidebb napja volt, de az Apollo-8 űrhajósai számára talán a leghosszabbnak tűnt. Ők voltak az elsők, akik (egy akkor még kipróbálatlan) rakéta tetején üldögélve elindultak a Hold felé.

A suttee vagy sati egy rituális hindu öngyilkossági gyakorlat volt, amelyben az özvegy feláldozta magát az elhunyt férje temetésén. Vita folyik arról, hogy hogyan is keletkezett, s több formája is ismert volt.

A Montgolfier-testvérek sikerén felbuzdulva egyre többen próbálták meghódítani a levegőt, s hamarosan a meleg levegő helyett egy sokkal hatékonyabb módszert találtak az emelkedés segítésére - a hidrogént.

Verne és a magyarság (1. rész)

A másik két „magyar” regény Verne egy másik, miszticizmusra hajlamos arcát mutatja. A Várkastély a Kárpátokban szereplői tulajdonképpen nem is igazán magyarok, hanem románok, s a regény az egyszerű emberek babonáit, félelmeit mutatja meg. Az egész alaptörténet babonákra épül, amelyektől nem tudnak szabadulni a falu lakói. Egy rejtélyes főúr technikai berendezései segítségével tartja félelemben a falut, s a történet ennek a krimiszerű felfedezését mutatja be. Mivel a történet Erdélyben játszódik, ezért sorolják a „magyar” regények közé.

Már majdnem kétszáz éve született, s éppen száztizennyolc éve hunyt el Jules Gabriel Verne, a XIX. század egyik legismertebb és legolvasottabb írója, aki Victor Hugo és Alexandre Dumas kortársa volt, akit fogadott a pápa, aki barátjának nevezhette a walesi herceget, s akiért uralkodók küldették a saját hintajukat, ha éppen arra járt.

A HMS Orpheus csavarmeghajtású Jason-osztályú korvettet 1861-ben építették Kent városában a Chatham Dockyard üzemeiben. Hossza 69 méter, szélessége 12 méter, merülése 7,3 méter volt. Legénysége 259 főből állt. A haditengerészet a katonai utánpótlás szállítására akarta használni Új-Zélandon.

Az 1840-es években a brit tulajdonú Cunard Line volt az egyik legeredményesebb hajótársaság, amely 1845-től a Blue Riband-díjat is birtokolta, mint az a társaság, amelynek a hajója a leggyorsabban tudja átszelni az Atlanti-óceánt (egészen pontosan a legnagyobb átlagsebességgel, hiszen nem minden hajó ugyanonnan indult és érkezett).