A Montgolfier-testvérek sikerén felbuzdulva egyre többen próbálták meghódítani a levegőt, s hamarosan a meleg levegő helyett egy sokkal hatékonyabb módszert találtak az emelkedés segítésére - a hidrogént.

1783. augusztus 27-én emelkedett fel az első hidrogénnel töltött léggömb a Mars-térről (ahol ma az Eiffel-torony áll), s a közönségben (többek között) ott volt Benjamin Franklin is. Ez csak egy kicsi, 35 köbméteres ballon volt, selyemből készítve, gumival borítva, s alig 9 kg-ot volt képes a levegőbe emelni, de az első lépés volt a sikerhez vezető uton.

A hidrogént kb. 250 kg kénsav és 500 kg. fémhulladék felhasználásával állították elő, s eléggé hosszú időn keresztül ólomcsövekkel vezették a ballonba. A léggömb végül 45 percnyi repülés után a felszállóhelytől 21 km távolságra landolt egy Gones nevű faluban, ahol a rémült falusiak vasvillával támadtak rá.

Bő két hónappal később, Jacques Charles professzor és Nicolas-Louis Roberts 1783. december 1-én 13 óra 45 perckor egy hidrogénballonos repülésre indult a párizsi Jardin des Tuileries-ből. A hatalmas tömegben ott volt Franciaország négy vezető főnemese is Marechal de Richelieu , de Biron marsall , Suffren végrehajtója és Chaulnes hercege.

A léggömb 380 köbméteres volt és hidrogén-leeresztő szeleppel is ellátták. A léggömb burkát egy háló tartotta egyben és a kosárra homokballasztot raktak a magasság szabályozására.

A léggömb körülbelül 1800 lábnyi (más források szerint 3000 méteres) magasságra emelkedett, s a 2 óra 5 perces repülés közben 36 km távolságot tett meg. Végül Nesles-la-Vallée-ben landoltak napnyugtakor. Chartre hercege és Fitz -James hercege lóháton követték az útját, s aláírásukkal igazolták a repülés legfontosabb tényeit.

A landolás után a professzor újra fel akart emelkedni, de ezúttal egyedül, mert a léggömb már elveszítette a hidrogén egy részét, s ez sikerült is neki, így egy másik naplementét is láthatott.

Ez az út azonban csak rövidre sikeredett, mert a nagy hidegben fülfájdalmai léptek fel, így alig 3 km távolságban leszállt, Tour du Lay-nál.

Az útra vittek magukkal barométert és hőmérőt is, így ők voltak az első emberek, akik a levegőben meteorológiai méréseket végeztek.

A korabeli híradások szerint közel 400.000 nézője volt a felszállásuknak, s több százan fizettek egy-egy koronát az építkezés finanszírozására - ők így speciális helyről nézhették a felszállást.

A levegőbe emelkedéskor jelen volt Joseph Montgolfier is.

A király hosszú ideig nem akarta engedélyezni a levegőbe emelkedést, majd két bűnözőt javasolt a fellépő veszélyek miatt, de a nagy felháborodás hatására végül megkapták az engedélyt.

A léggömbkísérletek tovább folytatódtak, s hamarosan szinte "mindennaposak" lettek az országban. Ezekből a próbálkozásokból nőtt ki a repülés tudománya, s Verne maga is sokat profitált a küölönböző leírásokból és elbeszélésekből, amikor a hasonló tárgyú regényeit írta.