Verne élete - A nagy író búcsúja (1894-1905)

Jules Gabriel Verne életrajza 7.

Az évek múlásával egyre kevesebbet szólal fel a városi tanácsban, s betegségei egyre jobban gyötrik. Akkor már cukorbetegsége súlyosbodik, így rendkívül szigorú diétát kell tartania, s a látása is, hallása is romlik. Ujjait egyre gyakrabban akadályozza az "írógörcs", így sokat kénytelen szünetet tartani. Lassan sok szenvedéssel, de tovább ír, mert ez élteti. "Ha nem dolgoznék, nem érezném, hogy élek." - mondja többször is feleségének, aki kicsit vissza akarja tartani, ami persze reménytelen vállalkozás.

A politika és a nemzetközi helyzet arra sarkallja Vernét, hogy ebből merítsen témát, így készül el a A francia zászló című regénye, amelynek témája egy meg nem értett feltaláló, aki az atombombához hasonló tökéletes fegyvert fedez fel. A regény népszerűségének sokat segít, hogy egy francia feltaláló, Turpin bepereli Vernét, állítása szerint őt mintázta meg regényében, mint őrült feltalálót. Verne ezt nem is tagadja, de végül is ügyvédje Raymond Poincare, aki később (1913-1920) francia miniszterelnök lesz győztesen hagyja el a bíróságot. A főszereplő Roch, mintha a bégum tudósának ikertestvére lenne.

Az egyre idősödő író visszatér fiatalkora kedvencéhez Poe-hoz, s megjelenik a Jégszfinx, amely Poe regényének, az Arthur Gordon Pymnek a folytatása. A stílusa teljesen a fiatal Verne stílusa, talán már jóval korábban meg is írta, csak pihentette. A Hatteras kapitányban utal is a mágneses hegyre, amely itt újra megjelenik, sőt a regény központi momentuma. Feltételezhető, hogy még tovább akarja folytatni a történetet egy újabb regényben, de erre már nem maradt ideje.

Ehelyett készít egy "földrajzkönyvet" az USA-ről, hiszen a Különös végrendelet nem más, mint egy földrajzi olvasókönyv, amelyben végigjárhatjuk szinte a teljes Amerikai Egyesült Államokat, miközben megismerkedhetünk a legjellegzetesebb nevezetességekkel, s egy érdekes játéknak lehetünk részesei.

Maga a játék nem túl bonyolult, de a történetben szép számmal vannak fordulatok, s ember legyen a talpán, aki mindig képben van, ki mit csinál, hol jár éppen. Afféle könnyed történet, amelyet talán a feledés véget vetett papírra, hogy elfeledje betegségét, veszteségeit, fájdalmát.

Fiával és öccsével gyakorta levelezik, amelyet csak Paul 1897-es halála szakít meg. A fivére augusztus 27-i halála után Jules bezárkózik a szobájába, s napokig senkit sem akar látni, senkit sem fogadni. Paullal nemcsak öccsét, hanem legjobb barátját is elvesziíti."Soha nem gondoltam volna, hogy fivéremet túlélem."

A két Kip testvér című regényében megmutatja a testvéri szeretetet. Egyfajta búcsú Paul-tól, de ugyanakkor egy krimi is, amelyhez hasonlót élete végén többet is ír. Talán innen ered a Nagyítás című film alapötlete is.

A krimi után egy másik rémdrámával foglalkozik, hiszen újra életre kelti Roburt a hódítót, de ezúttal már szinte őrült feltaláló képében, aki olyan járművet készít a Világ Ura című regényben amely földön-vízen-levegőben, sőt víz alatt is képes közlekedni. (Most éppen Fantomas alakja ugrik be, ahogy szintén képes mindenhol közlekedni). Ez is hamisítatlan krimi, s szokás szerint itt is megoldódik a rejtély, de persze azért vannak problémák. Az ebben szereplő multifunkciós szerkezet megvalósítása technikailag ma is kivitelezhetetlen.

Miközben krimiket irogat megkapja a régesrég várt akadémiai tagságot, de nem utazik el Párizsba átvenni a kitüntetést. Már nem érdekeli annyira mások véleménye, ráadásul állapota rohamosan rosszabbodik. Ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy kilátogasson a pályaudvarra, ahol Gaston Stiegler újságíróval, az Echo de Paris munkatársával találkozik, aki világkörüli útján Amiens városába táviratot küldött, hogy szeretne találkozni a híres íróval. Verne mosolyogva üdvözölte honfitársát Gaston "De Monseiur Stiegler, hol hagyta Miss Audát? - Szörnyű, de be kell vallanom, nem találkoztam vele ... " Stiegler végül 1901. május 29-én 1 óra 50 perckor fejezte be útját, összességében 63 nap 10 óra és 20 perc utazás után. Ezzel sikerült megdöntenie Nellie Bly rekordját, aki 72 nap 6 óra 11 perc és 14 mp alatt ért körül.

Verne8.jpg (20050 bytes)Lába egyre jobban fáj, az írógörcs egyre inkább kínozza, míg szemét hályog támadta meg, s egyik fülére megsüketül. Már nem képes egyedül írni, hanem mások olvassák fel a postát, s másoknak diktálja regényeit, gondolatait. A városi tanácsba már nagyon ritkán teszi be a lábát, az utolsó években évente egyszer-kétszer, s 1903 augusztus 12-én vesz részt utoljára az ülésen. 1904-ben már nem jelölik, igaz ennek a polgármester személyes sértettsége is oka.

Utolsó regényeinek egyike a Szahara tengere, amely a sivatag vízzel való elárasztásával próbál termőföldeket szerezni, s érdekes módon ebben a regényben nem az elnyomottak oldalán, hanem az elnyomók oldalán állunk, persze ők franciák. Az ötlet nem Verne ötlete volt, hanem időről-időre felbukkanó terv, amelyet ő (papiron) megvalósítt.

Szemlátomást gyengül, de a munkát mégsem hagyja abba. Mivel már nem tud bejárni a városi tanácsba, így kettőzött erővel dolgozik. Igaz már diktál, hiszen alig lát. Sok mű marad utána, amelyeket nagyrészt ekkor, utolsó éveiben ír.

"Látásom egyre romlik, ez mindaddig fog tartani, amíg meg nem operálnak. Alig várom, hogy újra olvashassak és írhassak. Egyik fülemre majdnem teljesen megsüketültem, de ez nem aggaszt, mert így csupán a felét hallom annak a sok ostobaságnak, és rosszindulatnak, ami a világot elárasztja. Számomra ez is vigasz" - írja ekkor legkedvesebb húgának, Marie-nak.

1905. március 17-én elveszíti eszméletét, de az orvosok még bíznak benne, azonban 20-án Verne állapota válságosra fordul. Nővére, Marie éppen egy koncerten ül, ahol fia Claude Guillon zeneművét "A tenger költeményei"-t játsszák, amikor megtudja Jules állapotát. Azonnal gyorsvonatra ül és hozzá siet, hogy még egyszer láthassa, érezte utoljára.

A városi tanács szalmát hordat az útra, hogy a kocsik zöreje ne zavarja Verne nyugalmát. Az író nyugodt, felesége, Honorine ápolja egy ápolónő segítségével. Az újságokban főhír az állapota, minden mást megelőzve. A városbéliek csoportjai állandóan lesik a híreket, s az új információkat azonnal továbbadják.

1905. március 24-én délután három órakor a távíró közli a nagy lapokkal, hogy Jules Gabriel Verne francia író, a tudományos-fantasztikus irodalom megalapítója elhunyt házában Amiens-ben. Éjjel kettőkor elveszti az eszméletét majd reggel még néhány percre magához tér és családját szólítva nyolc óra előtt néhány perccel örökre lehunyja szemét.