Az első regény sikerén felbuzdulva Verne újabb terveket forgat a fejében. Most már nem kell a tőzsdére járnia, nem kell éjszakánként a napi munka után írnia.

Megtehetné, hogy nappal ír, és éjjel a normális emberek életét élve alszik. De Verne nem ilyen. Jobban szeret éjszaka írni, amikor minden csendes, s amikor semmi nem zavarja gondolatait. Szeret írni, s emellett kell a pénz is, hiszen a felesége szeret nagyvilági életet élni, szépen öltözködni.

Eközben Hetzel (akivel lassan közeli barátságba kerül) elindítja Magasin d'Education et de Récréation (Nevelés és Felüdülés) című régóta tervezett folyóiratát. Megtalálja azt az írót, akit már hosszú ideje keres, s ezt rögtön ki is használja. Eközben tart attól, hogy Verne másfelé (más irányba) indul, ezért köt vele szinte példátlanul hosszú szerződést. Az író saját bevallása szerint is sokat gondolkodik, hogy megfelel-e a számára ez a műfaj, s "komoly" regényeket is akar írni, a szerződés azonban megköti a kezét. Így újabb, hasonló műveket alkot.

A forróság után a jéghideg sarkvidékre küldi utazóit, hiszen az emberek, a közvélemény figyelmét a sarkkutatás is erősen foglalkoztatja. Olyan témáról írhat, amelyben örömét találja, s lelkesen kezd a munkához. Angliai útja személyes élményeket is jelent a liverpooli kikötő bemutatására, ezzel fokozva a történet hihetőségét. Hetzel tanácsokkal látja el a készülő regénnyel kapcsolatban, s Verne hajlik elfogadni véleményét. Így a főszereplő, Hatteras kapitány a végén megőrül ugyan, de nem hal meg. Hetzel nem szereti a halált az ifjúsági regényekben.

A folyóirat első száma 1864 március 20-án jelenik meg, egy folytatásos regény első fejezetét tartalmazva. Az első számot a család közösen olvassa el, Paul egy tengeri útról érkezik éppen haza, és Anne és Marie is megjelentek, mindannyian családostul. Chatenay újra megtelik élettel, megjelenik az Allotte, a Tronson és a Chateaubourg család. A papa (most már) büszke fiára, s ő kezdi felolvasni a regény, a Hatteras kapitány első fejezetét. A társaságból csak ő, az ünnepelt hiányzik, hiszen újra visszatér arcidegzsábája, s ágyhoz köti.

Az olvasók lelkesen olvassák a művet, s találgatják, ki lehet a rejtélyes Hatteras kapitány. Egyesek élő személynek gondolják, sőt van olyan is, aki találkozott vele, persze csak szavaiban. Mások szerint Verne álnéven utazgatott, s most leírja kalandjait. Ő maga Fergusson és Hatteras is.

A folyóiratban még javában sorakoznak a Hatteras kapitány folytatásai, amikor Verne már réges-régen a következő témáján dolgozik. A repülés és sarkvidék után a földfelszín alatti világ felfedezése következik. Az Utazás a Föld középpontja felé geológiai, földtani, paleontológiai és vulkanológiai ismeretekkel gazdagon ellátott mű.

Megismeri Charles Sainte-Claire Deville vulkanológust, akinek élménydús elbeszélései lángragyújtják képzeletét egy újabb történetre. A szeretetreméltó professzor bejárta a nagyvilág sok-sok táját, és pontos, érzékletes módon meséli el kalandjait, ismereteit az írónak, aki mohón hallgatja. Deville sokat segített a mű megírásában, hiszen személyes élményei voltak a vulkánok tanulmányozásában. Verne sokban támaszkodik a tudós akadémikus tudására, cserébe róla mintázza meg Lindenbrock professzor alakját.

Ezzel a három művel Verne megalapozza anyagi jólétét, így már elismert íróként ünnepelik, sőt a külföldi könyvkiadók is egyre nagyobb számban jelennek meg. Most már nyugodt, békés életet élhet, hiszen mindenhol elismerik. Vernét azonban újra kétségek gyötrik, időnként megbánja, hogy ilyen hosszú időre lekötötte magát Hetzelnél, s felnőtteknek akar regényeket írni.

Ennek ellenére hatalmas tempóban dolgozik, s szinte ontja az újabbnál-újabb regényeket. Az első időkben alaposan kidolgozza a regényeket, többször átírja, átfogalmazza őket, csak tökéletesen kidolgozott regényt akar kiadni a kezéből. Ehhez egyre nagyobb mennyiségű adatra van szüksége, ezért elkezdi a szükséges adatokat cédulákra kigyűjteni, amelyekből összesen 20 ezernyit gyűjt össze élete alatt. Korának egyik legműveltebb írója, aki jól olvas a francia mellett angol nyelven is.

Miután a földet és levegőt bejárja, következik a világűr meghódítása az Utazás a Holdba című regényével. Ebben a regényében megjelennek közeli barátai is, hiszen Nadart említi is, meg persze a főszereplő Michel Ardan nem más mint Nadar. Másrészt említi a vulkanológus Deville testvérét, Henri Etienne Sainte-Claire Deville kémikust, aki műveiben nagyon sokat segít a kémiai feladatok megoldásában. A csillagászati problémákat John Herschell csillagásszal beszéli meg, míg bizonyos matematikai feladatokat Henry Garcet (Verne unokatestvére) segít megoldani.

Jócskán beleássa magát a témába, hiszen több tucat szakkönyvet elolvas a megírásáig, aminek meg is lesz a következménye, hiszen a regény telis-tele van leírásokkal, magyarázatokkal, sőt a folytatásban (az Utazás a Hold körül címűben) a cselekmény szinte teljesen másodlagos, de szinte mindent megtudhatunk a Hold felszínéről és egyéb tulajdonságairól. Az alapötletet Dumas regényétől kapja, aki 1865 februárjában jelenteti meg Utazás a Holdra című művét, amely nagyon utópisztikus, de Verne számára mégis ötletadó. Ez a regény egy másik folyóiratban (Journal des Débats) jelenik meg, amelynek példányszáma viharosan emelkedik a megjelenés ideje alatt. A felnőtteknek szánt regény (elsősorban) a fiatalok között arat sikert. Verne végre (kényszerűségből, de) belenyugszik, hogy ő ifjúsági író.

A közönség tehát lelkesen fogadja a regényt, de Verne úgy érzi ezután szükség van egy olyan könyvre, amelyben elsősorban a kalandoké a főszerep. Unja már Párizst, mert a rengeteg látogató csak hátráltatja a munkában, így a család kiköltözik a La Manche partjára egy Crotoy nevű kisvárosba. Honorine és két lánya (Valentine és Suzanne) nem érzik túl jól magukat itt, de az ötéves Michel nagyon szereti ezt a helyet. Verne egy kis tengerre néző szobában ír, s közben hallgatja a tenger zúgását, pihenésképpen pedig nagyokat sétálgathat a homokos tengerparton.

Hirtelen ötlettől vezérelve megvásárol egy 8 tonnás ócska halászbárkát, és két hét alatt helyrehozatja. A bárka neve Saint Michel lesz, s Verne szívesen tölti rajta az idejét, többek között itt írja egyik legjobb kalandregényének a Grant kapitány gyermekei egy jelentős részét is.

Eközben, mivel tanítani is akar, megírja Franciaország képes földrajza című művét, csak úgy "unalomból", illetve részben kényszerből, hiszen Hetzel kéri erre, hogy a hirtelen elhalálozott Théophile Lavallée helyett írja meg a művet. Elvállalja, bár közben időnként megbánja., hiszen jelentős energiákat von el a regényeitől. Pénzre van azonban szüksége, hogy a család egyre növekvő igényeit kielégítse, így nem panaszkodik, hanem ír. Újabb szerződést köt Hetzellel, amelyben már azt is részletezi, hogy évente kétszázezer szót kell írnia a kiadó számára.

Két vén tengeri medvére bízza a bárka vezetését, Alexandre Lelong (Sandre) és Alfred Berlot bizonyára mintát adnak neki a matrózleírásokhoz. Unalomból vagy lustaságból, de szakállt ereszt, amelyet élete végéig meg is tart. Közben amolyan pihenésképpen néhány napos hajóutakat tesz, amelyek során a belga, holland partokat és érintik, sőt ellátogat az angol partokra is. Ekkor látja újra a néhány éve már megcsodált Great Eastern-t.

Ekkor már híres író, nem csak a határakon belül, hanem Franciaország határain kívül is, olyannyira, hogy Marko Vovchok egy fiatal ukrán író engedélyt kér és kap tőle, hogy műveit orosz nyelven tolmácsolja. A könyvkiadó Zvonaryev pedig a könyvek kiadási jogát szerzi meg tőle.

Miután elkészül a Grant kapitány gyermekeinek kalandjaival, élete egyik nagy (sőt legnagyobb) útjára készülve Liverpoolba utazik, s Paul testvérével együtt 1867 március 26-án a Great Eastern fedélzetén (1300 utastársával) elindul Amerikába. Utazásáról naplót vezet, amely később jó szolgálatot tesz neki a tengeri kalandok leírásánál. Igyekszik minél több embert megismerni, többek között Cyrus W. Field mérnököt is, a kor egyik leghíresebb tervezőjét, aki később a mintát szolgáltatja számára Cyrus Smith mérnök személyéhez.

Április 9-én kötnek ki New Yorkban, s fő célja hogy egy hét (pontosabban 8 nap) alatt minél többet lásson a kontinensből. Jár a Hudson-folyón, a Niagaránál, az Otsego-tónál, és eljut a kanadai határra is. Az utazás alatt szerzett élményeket több regényében hasznosítja, legfőképpen az Úszó városban.

Május 1-én azonban már újra Franciaországban van, hogy megírja minden eddiginél híresebb művet, amely talán a legjobb lesz mind között.

Forrás:Jules Verne élete és munkássága 

A Viktória-korabeli utazás elkezdődött, s remélem akad majd itt némi érdekes olvasnivaló is.
A képek forrása a Wikipedia Common.

 DJP