Az amerikai irodalom egyik legfontosabb szerzője, a romantika egyik legnagyobb alakja és a misztikus, hátborzongató történetek, sőt a scifi egyik ismert írója alig negyven élt, mégis komoly nyomot hagyott maga után.

Az első olyan közismert író volt, aki az írásaiból akart megélni, de ez kevéssé sikerült neki, hiszen rövid élete során folyamatosan anyagi gondokkal küzdött. 

Az 1809. január 19-én született író szülei halála után nevelőszülőkhöz került, s próbálkozott a Virginai Egyetemen és a katonai pályán is, de kevés sikerrel. Tizennyolc éves volt, amikor egy verseskötete megjelent, majd a próza felé fordult, s különböző irodalmi újságok, folyóiratok munkatársa lett.

Munkája miatt gyakran ingázott a nagyobb városok miatt, s eléggé megbotránkoztatta az embereket, amikor 1835-ben feleségül vette Virginia Eliza Clemmet. Egyrészt az unokatestvére volt, másrészt éppen feleannyi idős, mint ő - éppen 13 éves. Persze a (hamisított) anyakönyvi kivonatban 21 szerepelt.

Egyre ismertebb és sikeresebb lett, de részben a saját hibájából nem nagyon javult az anyagi helyzetük.

Közben Virginiáról kiderült, hogy tuberkolózisban szenved, amely akkortájt halálos betegség volt, s az egyre többet italozó Poe egyre elveszettebb lett. 1845. január 29-én az Evening Mirror közölte A holló című verset, amely igazi szenzáció lett, de ő maga talán csak 9 dollárt kapott a megjelenéséért.

Egyes hírek szerint ez 15 dollár volt, mások szerint semmit, mert korábban már 135 dollár előleget felvett. Ebben az évben mindenesetre 550 dollárt keresett, amelyből azonnal törlesztenie kellett 150 dollárt két magánszemélynek. Ráadásul a Broadway Journal, amelynek dolgozott 1846 januárjában csődöt jelentett és megszűnt - Poe munkanélküli lett.

Így bár egyre ismertebb lett, a helyzete nem javult, sőt időközben felesége egyre betegebb lett, majd 1847. január 30-án, majdnem pontosabb A holló megjelenésének évfordulóján elhunyt.

A felesége halála után egyre elveszettebbnek érezte magát, s több nőnek is próbált udvarolni, próbált kapcsolatot teremteni - jórészt sikertelenül.

1849. szeptember 27-én gőzhajóra szállt Richmondban és New Yorkba utazott az egyik kiszemelt hölgy, Sarah Royster Shelton kezét megkérni, s másnap megérkezett Baltimore-ba.

Ilyen előzmények után találták meg egy baltimore-i utcán 1849. október 3-án. Megtalálója szerint félrebeszélt és rendkívül kimerült volt. Üzenetet küldött Poe egyik ismerősének dr. Joseph Snodgrassnak, aki percek alatt felmérte, hogy az üres szemű és ápolatlan férfinak komoly segítségre van szüksége. Beszállították a Washington College Hospital kórházba, ahol végül 1849. október 7-én, egy vasárnapi hajnalon, öt órakor elhunyt.

A négy ott töltött nap alatt azonban nem került olyan állapotba, hogy el tudja mondani mi történt vele és miért viselte valaki más ruháját. Többször kiáltotta egy "Reynolds" nevű ember nevét, de nem lehet tudni kire gondolt. Egyes források szerint az utolsó szavai ezek voltak: „Uram, mentsd meg a lelkemet”.

A helyzetet bonyolítja, hogy az idők során eltűnt az orvosi kartonja és a halotti bizonyítványa is, így nem olvasható, hogy akkor mit írtak le.

Sok teória kering a haláláról, amelyek jórészt nem bizonyított állításokat tartalmaznak, de szinte semmi sem biztos. A kezelőorvosa, dr. John Moran, Poe halála után számos jól fizető drámai előadást tartott a híres költő haláláról, amelyek alapján a veszettségtől kezdve, a halálos verésig minden szóba került - ez utóbbit Sarah két testvére követte volna el. Talán ő maga tüntette el az orvosi kartonokat és a halotti bizonyítványt.

Az sem tett jót Poe hírnevének, hogy valamilyen módon egy Rufus Wilmot Griswold lett a hagyatékának a kezelője, aki már évek óta haragban volt vele, s minden módon próbálta a nevét beszennyezni. Kezdte azzal, hogy a temetése napján egy hosszú nekrológot írt a New York Tribune nevű lapba, amely így kezdődött: „Edgar Allan Poe halott. Tegnapelőtt halt meg Baltimore-ban. A bejelentés sokak számára ijesztő lehet, de kevesen fognak bánkódni miatta.”

Maga a temetés is elég jellegtelen volt, hiszen egy jeltelen sírba temették, s mindössze heten vettek rajta részt. 1860-ra a jelöletlen sírt már a gaz régen elborította, így Maria Clemm, Poe feleségének az anyja kérte meg egyik rokonát, Neilson Poe-t, hogy tegye rendbe. Ekkor készült el egy márvány síremlék, amelyet azonban egy elszabadult vonat összetört a vasútállomáson. A polgárháború után egy Sara Sigourney Rice nevű baltimore-i tanár kezdett gyűjtésbe, amelynek révén a szükséges pénz fele összegyűlt. A másik felét végül egy könyvkiadó fizette, s a sírba belekerült Poe, majd később a felesége, Virginia és a nagynénje, Maria Clemm is.

Poe a műveiből akart megélni, s ez nem igazán sikerült neki, hiszen tulajdonképpen nincstelenül halt meg. Már majdnem az év végén halt meg, s abban az évben összesen 274 dollárt keresett a műveivel (amely ma kb. 5000 dollár lehet). A halála előtti utolsó teljes évben pedig még ettől is kevesebbet kapott, amely jól mutatja, hogy a kísérlete nem sikerült.

Persze ettől függetlenül az irodalmi hatása jól érezhető, s ebben bizonyosan szerepe volt Baudelaire Poe-fordításainak, amelyek szinte egész Európában népszerűek lettek, hiszen akkortájt a francia sok helyen beszélt nyelv volt.

Ezektől vált Poe-rajongóvá Jules Verne is, aki élete során sikeresen bizonyította, hogy lehetséges az irodalomból JÓL megélni. Verne annyira megkedvelte Poe irodalmát, hogy megírta az Arthur Gordon Pym folytatását Jégszfinx címmel. Poe követőjének tartható azonban HG Wells vagy Sir Arthur Conan Doyle is.

djp